(a képen: Jó a vége! Jimmy Bluebird és én)
(on the picture: Happy Ending! Jimmy Bluebird and I)
Délután a cimboráimmal a Kockagyár ellen fociztunk. (Ők a szomszédban bütykölnek). Ez presztizskérdés volt számunkra. Legutóbb, tavasszal, 5:14-es alternatív győzelmet arattunk. Állítólag, azóta Apánk nem beszélgetett J. P. Kockamesterrel, mert mindig az 5:14-el kezdi a beszélgetést.
Most mi nyertünk 6:3-ra. Kemény összecsapás volt. Kis pálya, 5+1 játékos, 2x30 perc, nincs palánk, korlátlan csere.
Carlos Italianos segített Rózsabimbónak a csapat irányításában. Szigorú taktikai fegyelemmel játszottunk. Így volt lehetséges, hogy előnyre tegyünk szert, még úgy is, hogy 11 játékosunk volt 18 ellen. Rocco volt a kapus. A támadó csapat Csodacsatár Jocó, Javítós Jocó, Görgő Gergő, Rózsabimbó, Hory volt. Hirtelen rúgtak két gólt. Az ellen lebénult. Nekünk, Nagylövő Lalinak, Carlos Italianosnak, Rolly Poppynak, Jimmy Bluebirdnek és nekem az előny megtartása volt a feladatunk. Kemény volt, de sikerült.
Most aztán Apánk is lazán felhívhatja J. P. Kockamestert, hogy a mi helyzet a 6:3-al?
Nos, talán, azt is el kell mondjam az egész történethez, hogy a Kockagyári srácok túl lazára vették. Lenéztek minket. Jóval a meccs előtt ittak a medve bőrére. Sok jó játékosuk otthon maradt. De ez az ő problémájuk: jobban kellett volna játszaniuk, el kellett volna jönniük és nem kellett volna sört inniuk.
Mi ott voltunk, megküzdöttünk és győztünk. Ez a történet vége.
A győzelem teljes, és a miénk!
* * * * * * *
In the afternoon we played soccer with my fellow people against the Brick Factory. (They operating in the next door). It was a question of prestige for us. Last time, in the spring, we fighted a 5:14 alternative victory. Well, they say that Our Father had no coversation with J. P. Brickmaster since than, as he always begin the discussion with "What about the 5:14?"
At this time, we won for 6:3 the match. It was a hard clash. Small ground, 5+1 player, 2X30 minutes, no planks, unlimited substitution.
Carlos Italianos helped Rosebud to command the team. We played under strict tactical discipline. With this was it possible to get and the advantage even we were outnumbered to 11 to 18. Rocco was the goalkeeper. The striker team was Joe Superstiker, Joe Repair-it, Greg Roller, Rosebud, and Hory. They scored 2 goals all of a sudden. The enemy was stunned. We, Lewis Bigshot, Carlos Italianos, Rolly Poppy, Jimmy Bluebird and me, had to keep the adventage. It was hard, and managed!
Now, Our Father can easy call on the phone J.P. Brickmaster and ask, "What about the 6:3?"
Well, maybe, I must attach to whole story, the boys from the Brick Factory, took it too easy. Disregarded us. They drunk for the fur of the bear well before the match. Many of their good players stayed at home. That is their problems: should they play better, not stay at home and not drink any beer before.
We were there, we struggled, we won. That is the end of this story.
The victory is complete and ours!
