A hegyi kiképzés folytatódik. Tegnap egy könnyű 35 klikk volt, ma pedig pedig újabb 50. Sima lenne, de nem alvás nélkül. Reggel A Kaputól indultunk. Ez egy helyes nyilvános hely, lehet ott kirándulni. A nap a két oszlop között kel fel, és olyan érzése van az embernek, hogy megérintheti atűzgolyót. Aztán belépek. A fájdalom belül van. Feladni, vagy folytatni? Minden fejben dől el. Furcsa érzéseim vannak, ahogy kimerülök. Álmos vagyok? Éhes? Vagy szomjas? Melyik leginkább? Kitépném a szívemet és eldobnám. Állni. Futni. Ordítani. Az utolsó erőfeszítéseimre koncentrálok. Amikor valami történik.
Ezen a napon csak 2, de másik társam volt velem. A mai lecke, hogy megtanuljam, hol van a törési pont. Én majdnem elértem a sajátomat. Meg persze az, hogy mindenkit vigyünk haza. Még jól képzett, gyakorlott rohamosztagosoknak is lehet problémájuk, mint TK-1204-nek, akinek begörcsöltek a lábai.
* * * * * * *
Alpine training coninoues. Yesterday was an easy 35 clicksand today another 50. It would be easy, but not without any sleep. In the morning, we have started near The Gate. Anyway it is nice, public place, you may have a trip there. The sun rises between two pillairs, and you may feel, you can touch the fireball. And then I enter. The pain is inside. Give up, or continue? It is done in your mind. Strange feelings, as being exhausted. Am I sleepy? Hungry? Or thirsty? Which is most? Pluck out my heart and throw away. Stop. Run. Shout. Concentrate on my last efforts. And something happens.
On this day I have only 2, but other bootmate with me. Know where your breaking point is. I have almost reached mine. And of course, leave leave no man behind. Even even experienced and fit troopers may have problems, like TK-1204, who had cremps in his feet.
